HTML

Helvét napló

Svájcban (Lausanne) töltött egy évem legfontosabb élményeit mutatom be.

Friss topikok

  • peetmaster: "a Madam/Sir sorrendet használtam, de kiderült, hogy az úgy nem ok" mé'? És a however? az is mé'? (2015.05.17. 02:08) Job hunting training
  • Huffnágel Pista: @Neander: "Úgy gondolom, hogy ez a Férfiak elnőiesedéséről szól (Ice T a "pussyfication, elpinás... (2015.02.23. 07:01) Gondolatok Conchita Wurst kapcsán
  • peetmaster: mivel ezzel a világmegNEMváltással lelomboztál, ezért cserébe beszólok, hogy "volt aki unblock ol... (2015.01.28. 11:48) Academic writing
  • peetmaster: Ezt valamennyire tudom, hogy milyen. Én is éreztem ilyen szürreálisan már magamat. Talán a termész... (2014.12.16. 15:28) A kilátó
  • peetmaster: "Azt hiszem, ez a kettő egyformán szörnyű lehet." Ez nagyon bölcs... (2014.12.16. 15:27) Kincsek és csodák

Címkék

Job hunting training

2015.05.16. 10:27 Helvetia

Részt vettem egy kétnapos job hunting trainingen, amit az egyetem szervezett. Elsősorban azért jelentkeztem rá, mert még soha életemben nem foglalkoztam ilyesmivel; az az érzésem, hogy a magyar oktatási rendszer eléggé mostohán kezeli ezt a területet. Persze az interneten egy csomót lehet róla olvasni, de akkor is kíváncsi voltam rá, és úgy voltam vele, hogy még hasznos is lehet. A training első napját halálosan élveztem. Rengeteg olyan dolgot tanultam a CV és a motivációs levél írásáról, amelyek hasznosak. Pl a CV-t nem iskolák, munkahelyek sorrenddel kezdjük, hanem munkahelyek és utána iskolák. Ha nem tudjuk, hogy kit kell megszólítani a motivációs levélben -így a Dear Sir/Madam megszólítást kell használnunk (ráadásul én már a megszólítást is elcsesztem korábban, mert a Madam/Sir sorrendet használtam, de kiderült, hogy az úgy nem ok)-, akkor tilos Sincerelyvel elköszönni. Ebben az esetben kötelező a faitfully használata. Vannak tiltólistás szavak, amelyek nem kerülhetnek be egy motivációs levélben sem: ilyen például a „however”. És még ezeregy hasonló hasznos dolgot tanultam. Elemeztünk álláshirdetéseket is, hogy megértsük, mit takarnak a szavak és a mondatok- milyen munkatársat keresnek, amikor azt írják, hogy managing skill. Ahogy hallgattam a coachot, egy picit átfutott az agyamon, hogy most még inkább azt érzem, hogy Nyugat-Európában vagyok. Az egyetemen semmi sem tabu, nemcsak lexikai tudást tanítanak, hanem fortélyokat, gyakorlatias dolgokat. Mi kelet-európaiak az ilyesfélére csak valami haszontalan dologként tekintünk, amit jobb esetben megpróbálunk csak úgy ellesni másoktól, amikor éppen jelentkezünk egy új állásra, de biztosan nem az iskolapadban tanuljuk meg.

A második napot viszont egyáltalán nem élveztem. Volt arról szó, hogy kontrolláljuk, hogy mi jelenik meg rólunk az interneten, pl. ne töltsünk fel családi fotókat. Az egyik résztvevő visszakérdezett, hogy a facebookon vannak képek, amelyek őt és a kislányát ábrázolják, akkor ezeket vegye le. A coach mondta, hogy ez a mi döntésünk, de a leendő munkaadónk meg fog minket googelezni és előfordul, hogy látja majd azokat a képeket. A hallgató visszakérdezett, hogy ez baj? Erre a coach azt válaszolta, hogy ha leendő munkaadó rákérdez, hogy a kislányával látja-e a képen, akkor végül is válaszolhatja azt, hogy akkor most a gyenge pontjaimról beszéljek? Valahogy ezt mindenki viccesnek találta, én inkább megdöbbentem, és összetört a tanfolyam iránti csodálatom abban a pillanatban. Úgy voltam vele, hogy most akár Kelet-Európában is lehetnénk, itt szokott hátrány lenni a kisgyerek egy állásjelentkezésnél, de hát úgy látszik nemcsak itt.

Utána szerepjátékok következtek, eljátszottunk az interjús szituációkat. Nekem ment egyéként a leggyengébben, el is szomorodtam, hogy mennyire béna vagyok, valószínűleg semmi esélyem nincs, hogy az egyetemi szférán kívül állást kapjak. Utána meg a networkezest gyakoroltuk, szintén szituációs feladatokban. Azt kellett eljátszani, hogy egy konferencia szünetében vagyunk és van egy csomó ember, és hogy mutatjuk be magunkat egy ismeretlennek. Volt 7 alapkérdés, amire a bemutatkozásunkban választ kellett adnunk (pl: ki vagy, mit csinálsz, hogy csinálod, miért csinálod, kinek csinálod stb.).  No, itt kb. úgy éreztem magam, mintha egy szépségkirálynő választás finisében lennénk, ahol minden jelölt elmondja, hogy meg akarja menteni a világot és az emberiségért teszi, meg hogy másokon segítsen. Én erre képtelen voltam, túlságosan álszentnek éreztem. Így az én válaszom az volt, hogy azért csinálom, mert szenvedélyen érdekel és magamért és magamnak csinálom elsősorban. Nyilván ezzel nem nyertem el a coach tetszését. És amikor már mindenkit kiakasztottam azzal, hogy nem tudok annyira „kreatív lenni”, hogy azt mondja, mert szeretném jobbá tenni a világot, akkor eszembe jutott a kedvenc idézetem Szent-Györgyi Alberttől:

„Amikor a fiatalok azzal fordulnak hozzám, hogy kutatók akarnak lenni, mert szeretnének hozzájárulni az emberi szenvedés enyhítéséhez, én inkább jótékonysági intézményekhez küldöm őket. A kutatás önző embereket kíván, akiket szenvedélyesen érdekelnek a "haszontalan" kérdések, és megoldásukért hajlandók mindent feláldozni, még a saját életüket is".

Szóval én vele értek egyet, és még hozzátettem, hogy ő egyébként Nobel-díjat is kapott, akkor azért a többiek nevettek- és mondták, hogy ez szerintük kellően kreatív. 

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://helvetia.blog.hu/api/trackback/id/tr807464132

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

peetmaster · http://nemdohanyzom.blog.hu 2015.05.17. 02:08:55

"a Madam/Sir sorrendet használtam, de kiderült, hogy az úgy nem ok"

mé'?

És a however? az is mé'?
süti beállítások módosítása