2013. szept. 14. (szombat) – Gördeszkázás
...mindez után úgy gondoltam, hogy van legalább egy órám, amíg ez elkészül. Így most végre kipróbálhatom a gördeszkázást. Nem, a gördeszkázás a Lausanne nevű városban nem számít extrém sportnak kedves olvasó, egyáltalán nem. Sőt még csak ifjúsági szubkultúrához tartozás manifesztálódását sem jelenti. Szóval ez önmagában még így nem vicces, hogy egy majdnem 33 éves PhD-val rendelkező nő gördeszkázik. Teljesen megszokott kép, hogy nemcsak fiatalok, hanem idősebbek is gördeszkával, vagy rollerrel (azokat itt egyébként trottinet-nek hívják, és a roller pedig azt hiszem a kismotor errefelé) közlekednek. Sőt öltönyös férfiakat, vagy éppen jól öltözött középkorú nőket is lehet rollerezni látni. Gördeszkához egyébként úgy jutottam, hogy 1100 frankért bérlek egy lakást egy svájci sráctól, aki Afganisztánban dolgozik a Vöröskeresztnél és a szabadságát itt a szülő városában tölti. Úgy érezte, hogy szüksége van egy bázisra, így kibérelt egy két szobás lakást hosszú távra (havi 1300 frankért), amelyiknek az egyik szobájában tartja a cuccait, egyébként pedig az egész lakást kiadja nekem. Szóval ő is jó jár, mert 200 frankért havonta itt a lakásban tarthatja a cuccait, amit a bázisnak, azaz az otthonának tart. És én is jól járok, mert nem 1300 frankot kell fizetnem havonta, hanem csak 1100 frankot, és mindössze félévente egy hetet kell együtt laknunk. Szóval Lukas nem vitte magával a gördeszkáját Afganisztánban, hanem itt a szobájában parkoltatja.
Magamra kaptam egy kapusznis pulcsit, egyébként ezt is Lukas szobájából loptam kölcsön, mint ahogy a gördeszkáját is. Ugyanis Lukas nem mondta, hogy Oh, Ivettem nyugodt szívvel használd a gördeszkám és a kapucnis pulcsim, amíg nem vagyok itt. Mondjuk az ellenkezőjét sem mondta. Így arra jutottam, hogy amiről az ember nem tud, az nem is zavarhatja. Előtte azért konzultáltam egy itteni gördeszkás lánnyal, hogy el lehet-e rontani egy gördeszkát – és azt mondta, hogy az én szintemen nem lehet elrontani. Ahhoz ilyen komolyabb akrobatikus mutatványokat kell csinálni, hogy amortizálódjon egy gördeszka. A kapusznis pulcsijára meg azért volt szükségem, mert nekem csupa ilyen nem gördeszkázáshoz való, jó kislányos, de ugyanakkor kellő dekoltázzsal rendelkező blúzaim vannak. Mivel senkit nem láttam még ilyenben gördeszkázni, így úgy ítéltem, hogy ehhez sporthoz inkább a kapusznis fölső dukál. Útnak indultam a gördeszkával, de mindenképpen a környéken szerettem volna maradni, mert egyrészt túl zsíros volt a hajam, hogy mutogassam magam a városban, ezt értsd úgy, hogy véletlenül sem szerettem volna valamilyen ismerőssel, kollégával összefutni. Másrészt meg totál kezdő vagyok, ezért egyszerűbb itt a környéken egy eldugott csöndes kis utcát találni, ahol senki sem lát és tudok gyakorolni. Igen ám, csak én úgy képzeltem a gyakorlást, hogy egy vízszintes felületen. Csakhogy én egy dombtetőn lakom, így miden utca lejt lefelé. Úgy tűnik, akkor egyből a lejtőzéssel kezdek, ezt a szakkifejezést a gördeszkás ismerősömtől tanultam. Annyit jelent, hogy állsz a gördeszkán és gurulsz lefelé a lejtőn. Hát nem olyan egyszerű ám ez. Teljesen meg voltam győződve, hogy tuti, hogy elesek és kitöröm a fogaimat. Na akkor aztán tényleg lőttek miden olyan vágyálomnak, hogy itt Svájcban majd megismerkedem a nagy szerelmemmel. Nem hiszem, hogy van olyan Svájcban élő férfi, aki egy zsíros hajú, fogatlan, magyar lánnyal szeretne járni. Viszont itt annyira drága a fogorvos, hogy ha kitörik a fogam, akkor az úgy marad, amíg haza nem jutok Magyarországra. Utána arra gondoltam, ha sikerül nem elesnem, akkor még mindig fennáll az a veszély, hogy a kapusznis pulcsi zsebéből kiejtem a kulcsomat. Akkor utána azt képzeltem el, hogy ahhoz, hogy bejussak a lakába, be kell törnöm majd valamilyen módszerrel az ablakot, utána folpackot kell beszereznem nagy mennyiségben és be kell majd folpackoznom az üveg helyét- ez is elég kiábrándító látvány. Azonban ekkor egy autós közeledett felém, aki egyből minden ábrándképemet felülírt és azt képzeltem, hogy ez mindjárt elüt és meghalok. Utána végülis el tudott haladni mellettem, úgyhogy engem egy karcolás sem ért. Próbáltam folytatni az utam, amikor észrevettem, hogy egy srác kint áll az egyik lakás erkélyén az okos telefonjával. Gondoltam, már csak az hiányzik, hogy videofelvételt készítsen rólam és megörökítse, hogy milyen béna vagyok. Attól tartva, hogy este már én leszek a youtube sztárja gyorsan leugrottam a gördeszkáról, ami viszont tovább gurult, így kénytelen voltam futni a guruló gördeszka után, hogy utolérjem. Szép lassan úgy ítéltem meg, hogy mára elég is volt ennyi ebből az új sportból, fő a fokozatosság, így szépen visszamásztam a dombtetetőre a kis házacskámba.
