Lucas visszamegy a világ másik végére, most nem Afganisztánban fog szolgálatot teljesíteni, hanem Elefántcsontparton. Amire visszajön ide, akkora én már nagy valószínűséggel nem leszek itt. Megígértem neki, hogy segítek magam helyett másik albérlőt keresni majd májusban, ami nem lesz nehéz, hiszen baromi nagy lakáshiány van errefelé. Valószínűleg soha többet nem látom már Lucast, és ettől szomorú vagyok. Az igazság az, hogy annyira jó barátok nem lettünk a kis idő alatt, hogy fennmaradjon a dolog, viszont annyira meg megszerettem, hogy piszkosul fog hiányozni. Még akkor is, ha semmit nem értek a logikájából, és abból sem, amikor franciául beszél hozzám, meg az extrém baloldal iránti vonzódást sem értem; viszont már megszoktam, hogy amikor ideges akkor lefesti az ikeas asztalt és mindig elmegy tüntetni a nők jogaiért és, hogy állandóan azt hangoztatja, hogy ő soha nem fog állandó - a társadalom által elvárt - párkapcsolatban élni, mert az megöli a szerelmet. Ahhoz képest fülig szerelmes a barátnőjébe és a barátnője is belé és szerintem teljesen klasszikus módon járnak együtt, sőt én már együttélésnek is nevezném a kapcsolatukat, de tudom, hogy Lucas megölne, ha így definiálnám a viszonyukat :)
Azt hiszem, a lakótársakkal mindig marha mázlista voltam. Nem is tudom, hogy melyiket szerettem jobban: az otthoni lakótársammal alkoholt inni és szomorkodni a szerelem miatt, vagy Lucassal vasárnaponként égett pizzát ebédelni és a lefestett ikeas asztal bűzét szagolgatni.
Az utolsó népszavazás óta gyakorlatilag nem igazán láttuk egymást – hát mert ő ugye együtt él a barátnőjével, csak tagadja - így csak most volt időnk kitárgyalni a dolgot részletesebben.
Amikor megkérdeztem, hogy mi a véleménye róla - persze pontosan tudtam, hogy mit gondol az egészről, de tök szeretem, amikor szenvedélyesen beszél, meg mégiscsak jó azt hallani, hogy legalább valaki nem utálja, hogy itt vagyok. Elmondta, hogy rendszerrel van a baj, mégpedig az, hogy túl sok a demokrácia. Megszóltam szegényt, hogy nekem erre ne panaszkodjon, mert nálunk meg pont ellentétes problémák vannak: nemhogy Paksról nincs népszavazás, de a külföldön élő magyarok választási jogát is korlátozzák. Ő meg Elefántcsontpartról is szavazhat az összes kezdeményeséről, sőt akár ő maga is kezdeményezhet népszavazást a világ másik végéről. Ezzel szemben az volt az érve, hogy tényleg bármiről lehet népszavazást kezdeményezni és pont ez a probléma: pl arról is lehetne, hogy elégessük-e a zsidókat.
Mondtam neki, hogy akkor kezdeményezzen arról népszavazást, hogy újra szavazzanak a bevándorlás korlátozásról. Ekkor elmosolyodott és tudtam, hogy azt gondolja magába, hogy Ivett (nem, ezt inkább úgy gondolta, hogy Yvette :) te nem érted a demokráciát. És szép lassan elmagyarázta: ha demokrácia van, akkor nem kérdezheted meg az embereket, hogy ti biztos nem voltatok hülyék a múltkor, amikor szavaztatok szóval gondoljátok át és szavazzunk újra. (Jegyzem meg ennek jogi akadálya egyébként nem lenne- csak a demokrácia kultúra). Lucas szerint egyébként tuti biztos, hogy még egyszer nem lenne ez a szörnyű baromság megszavazva, mert mindenki tudja, hogy minket a bevándorlók tesznek gazdaggá. Csak ugye egy picit mindenkinek elege van, hogy nehéz lakást találni, hogy dugó van az utakon, tele vannak a vonatok, de senki sem gondolta ám komolyan, hogy ez a faszság el is lesz fogadva - mindenki csak jelezni akart, hogy fejleszteni kell az infrastruktúrát. Most meg mindenki elégedetlen, hogy megszavaztuk, hát mi ilyenek vagyunk - mondta Lucas.
El is döntöttem, hogy a svájci demokráciát ezentúl luxus demokráciaként fogom titulálni - jesszusom mekkora luxus, hogy megkérdeznek mindenről, elmondhatod a véleményed és utána még tüntetsz is ellene, sőt az ellen is tüntetsz, hogy megkérdeznek mindenről :) Persze azt is lehetne, hogy a svájci demokráciát nem keresztelem át, hanem a magyar rendszer kapna más nevet ebben a koordináta rendszerben... :(
