A tandem itt Lausanneban azt jelenti, hogy két egymás nyelvét tanuló ember segít egymásnak. Pl. ha egy francia anyanyelvű hollandul szeretne tanulni és egy holland anyanyelvű franciául, akkor ők egy tandemet alkothatnak. Megbeszélnek hetente egy időpontot és az egyik órahosszában az egyik nyelven beszélnek, a másik órahosszában a másik nyelven. Amikor ideérkeztem minden nem francia anyanyelvű, de franciául jól beszélő ismerősöm ezt ajánlgatta nekem, hogy ők így tanultak meg franciául. Nagy tandem-társkeresőket szoktak rendezni minden évben több alkalommal is az egyetemen. El is mentem egy alkalommal egy ilyen tandem-párkeresőre, ami nekem olyannak tűnt, mint egy húspiac két okból is: konkrétan egy zöld cetlire magadra kell ragasztanod, hogy te milyen nyelvet ajánlasz és piros cetlire, hogy milyen nyelvet kérsz cserébe. És az a szabály, hogy csak olyan nyelvet ajánlhatsz, ami az anyanyelved.
A másik, ami miatt húspiacnak tűnt a dolog, hogy a piac túl keresletes a francia nyelv iránt. Így a franciát ajánlók erősen válogatnak és valahogy a fiatal egyetemista srácok szemmel láthatólag a feltűnően csinos lányokat preferálják, a csúnyábbacskák bizony hoppon maradnak.
Szóval nekem esélyem sem volt ezen a húspiacon érvényesülni, nem tudom, hogy a második szempont mennyire játszott ebben szerepet, de mindenesetre az alapvető probléma az volt, hogy Lausanneban egy lélek sem akar magyarul tanulni, amit végül is megértek. Most már ennyi élettapasztalattal a hátam mögött nem is értem, hogy miért gondoltam azt, hogy van olyan ember errefelé, aki magyarul szeretne tanulni. Az első rossz tapasztalatom után messziről kerülöm a tandemeket és kifejezetten meg szoktam sértődni, amikor Oliver arról beszél, hogy jaj a tandem az milyen jó, kár, hogy neked ezt nem lehet, mert a fenét nem érdekli a magyar.
Az olasz kolléganőm is talált magának partnert, egy izraeli csoporttársam is, sőt a dán fiú is, a japán lány pedig négyet is talált. Szóval a magyar nyelven kívül minden eladható, főleg az orosz nyelv iránt van még nagy kereslet.
Egy szó, mint száz, én a tandemet már réges-rég kitöröltem a lehetőségek közül (és csak irigykedve szoktam hallgatni a szebbnél szebb történeteket, hogy milyen barátságok és szerelmek születnek egy-egy tandem kapcsolatból. Nekem nincs tandem történetem, mert egy olyan országból jöttem, ahova senki nem akar menni, ezért a kutya sem kíváncsi a nyelvünkre sem, ez kimaradt az én életemből, kész ennyi.
Ma reggel együtt késtem le a metrópótló buszt egy japánnak kinéző fiúval, akivel egy francia kurzusra járunk, csak őt eggyel erősebb csoportba válogatták be, mint engem. Esett az eső elkezdtünk beszélgetni az időjárásról. Kiderült, hogy ő ausztrál, és gondolkozott azon, hogy ide költözik a barátnőjéhez, de Ausztráliában most tél van, és ott így is többet süt a nap, mint itt nyáron, szóval mégsem fog idejönni, mert itt kezd depressziós lenni. Megkérdezte, hogy én honnan jöttem, mondtam, hogy Hongrie. Erre meglepetésemre visszakérdezett, hogy magyar? Válaszoltam, hogy igen és csodálkoztam, hogy japának kinéző ausztrál tudja, hogy mi fán terem Magyarország. Mondta, hogy már kétszer járt Magyarországon, nagyon szereti és kérdezte, mi most a helyzet nálunk? Hogy elejét vegyem a magyarázkodásnak gyorsan felvilágosítottam arról, hogy nálunk az időjárás pont ilyen mint itt: lehűlt és esik, ne jöjjön.
A francia kurzuson a tanárnő elég provokatív kérdést tett fel: arról kellett vitáznunk, hogy mi a véleményünk a bevándorlás korlátozásával kapcsolatos népszavazásról. Ezt mondjuk egy picit durvának éreztem: a 15 fős csoportból 6 német svájci van és a mi többiek bevándorlók vagyunk. Eleven kb. úgy ülünk, hogy a svájciak alkotnak egy csoportot, a többiek egy másikat. Bár udvariasan, de azért kifejtették, hogy érthető az eredmény, hiszen a kultúrájukat féltik, meg hogy az egész világon Svájcban a legmagasabb a bevándorlók aránya a népességszámhoz viszonyítva. Én csak annyit szóltam hozzá a vitához, hogy én nagyon-nagyon örülnék neki, ha arról szólna egy társadalmi vita Magyarországon, hogy kell-e korlátozni a bevándorlókat. Higgyék el, marha szerencsések és nagyon jól járnak a bevándorlókkal. Én éppen a másik végét látom a dolognak, hogy mekkora veszteség éri Magyarországot, hogy a fiatalok, jól képzettek, vagy akár a kevésbé jól képzettek, de bátrak kivándorolnak.
Ebéd közben az eritreai csoporttársam mondta, hogy ő megalázónak találta, hogy erről kellett vitatkoznunk, utána csatlakoztak hozzánk más eritreaiak és azt vettem észre, hogy én vagyok az egyetlen nem eritreai egy nagy bagázsban és akkor valahogy az lett a téma, hogy én honnan származom és milyen hely Magyarország, milyen nyelven beszélünk stb..
Délután szintén beültem egy speciális nyelvtan órára, amit lehetett választani, szóval ez egy ilyen új társaság volt, kevesen is voltunk és mind összesen 6 alkalmat leszünk együtt, így bemutatkozás sem volt. Hármas csoportokban dolgoztunk: én egy japán lánnyal és egy nálam kb. 10-15 évvel fiatalabb kanadai fiúval kerültem össze. A fiú megkérdezte, hogy honnan származom, mondtam neki, hogy Hongrie és gondoltam itt dolog le is lesz zárva. Úgy sem tud semmit Magyarországról, én meg ma már annyit pofáztam erről a témáról, hogy tényleg unom. De srác mégsem hagyta abba és megkérdezte, hogy „Quelle est votre langue maternelle?” Ekkor kezdett elfogyni a türelem, és magamban azt gondoltam: látod, hogy nem tudsz semmit Magyarországról, most mi a francnak kérdezed meg. Kelet-európai vagyok és kész, valamilyen kelet-európai nyelven beszélek ennyi, neked nem teljesen mindegy, hogy melyiken? Te egy elkényeztetett kis gazdag csemete vagy, akit basszus Torontóból Svájcba küldenek franciát tanulni! Inkább foglalkozzunk a közös projektünkkel: írjuk már azt a fogalmazást a képről, jó? De végül is nem azt mondtam, amit gondoltam, hanem a lehető legundokabban válaszoltam neki, hogy: hongroise, érzékeltetve, hogy nem lehet hozzám több magánjellegű kérdése. Ekkor hihetetlen és váratlan fordulat következett be: a fiatal srác székely nyelvjárással és angol akcentussal kezdett el hozzám beszélni. És megkérdezte, hogy nem lenne –e kedvem vele magyarul beszélni, ő minden tandem párkeresőre elment, de soha sem talált olyat, aki magyarul tud és ő cserében segít nekem angolul tanulni. Mondtam neki, hogy angolul már tudok, de ez nem probléma, mert szerintem nincs olyan magyar a világon, aki egy székely nyelvjárással beszélő kanadainak nemet mondana arra, hogy segítsen neki magyarul tanulni. Ráadásul így végre teljesült egy álmom és lett egy tandem párom! :)
