Hát itt szombat óta borongós esős idő van és hideg. Nagyon úgy néz ki, hogy nem fogok már úszni a Genfi tóban (Lac Léman). Pedig nyáron ez volt a sportom: rendszeresen úsztam, hetente kb. kétszer. Habár a helyiek ezen rendszerint nevettek, amikor azt mondtam, hogy sportolok, mégpedig rendszeresen úszok a tóban. Ugyanis az itteniek nem úsznak a tóban, csak megmártóznak a futás után, hogy utána ne izzadjanak az irodában. (Egyébként le is tusolnak a mártózás után). Az úszás az azt jelenti náluk, hogy elmennek az uszodába. Amikor rákérdezek, hogy miért nem a tóba úsznak, akkor látom a fejükön, hogy azt gondolják, hogy te totál hülye vagy, ilyen baromság hogy jut valakinek az eszébe, hogy a tóba úszni. Most elképzelem, hogy a balatoni ismerőseimtől megkérdezném, hogy hol szoktak úszni nyaranta, akkor az ő fejük attól torzulna el, hogy azt feltételezem, hogy az uszodában járnak a Balaton helyett.

Szóval, amikor továbbra is hülyén nézek ki a fejemből (ebben egyébként jó vagyok), mert továbbra sem értem, hogy miért nem jó a tóba úszni (főleg úgy, hogy egyáltalán nem kell 200 métert befelé gyalogolnod, hogy ne érjen le a lábad, mint a Balatonunkban - kb. 10 méter és elmerülsz) akkor kivétel nélkül azt a választ kapom, hogy ott nem lehet mérni, hogy mennyit úszol. Ami szerintem egyébként baromság több okból is.

(1) Mi a csudának kellene mérni, hogy mennyit úszok. Annyit úszok, amennyi jól esik. Ezek szerint a helyiek ezzel nem így vannak.

(2) Ha viszont minden áron ilyen teljesítmény-kényszeresek, akkor is lehet mérni, csak ők még nem jöttek rá az alternatív módokra. Egyrészt az időt lehet mérni, másrészt ki lehet nézni egy célt, nekem például van egy kakasos szobrom, ameddig mindig elúsztam. Ha kirobbanó formában voltam (megjegyzem az azért ritkán volt) és nem nagyon hullámzott a víz, akkor kétszer is megtettem a kedvenc strandomtól a kakasos szoborig a távot.

Több szállal is kötődöm a Lac Lémanhoz, mivel sokszor randiztunk. Na jó mondjuk a három hetes intenzív francia kurzus idején, volt egy kis mosolyszünet, de így is legalább tizenötször úsztam a tóban. Ez idő alatt (1) megfejtettem egy titkot és (2) felfedeztem egy új sportot és (3) sokat morfondíroztam földrajztudományi kérdéseken (ami azért a részemről nem rossz teljesítmény).

I. TITOK: Sokáig nem érettem, hogy miért van az, hogy a kakasos szobor felé úszva mindig ki tudom kerülni a hínárokat; visszafelé, akár mennyire úszok befelé a tó közepe felé, állandóan belém akadnak és összekarmolnak. Nos, ez azért van, mert a hínárok eldőlnek, mégpedig a kakasos szobor felé, ezért oda úton egyszerűen átúszom felettük, úgyhogy észre sem veszem, viszont visszafelé kikerülhetetlen a beléjük gabalyodás.

II. ÚJ SPORT: Vízalatti sziklamászást az én nevemhez kell majd kötni. Úgy fedeztem fel, hogy a kakasos szobor felé tartva van egy hely, ahol állandóan beverem a lábam a sziklába, úgyhogy előtte 10 méterrel le sem ér a lábam a tóba, viszont ott azon a helyen sziklák teremnek. Így az első komoly combbeverés után (sajnos attól, hogy a víz alatt vagy ugyanúgy fáj, ha bevered a combod a sziklába, mint víz nélkül) felfüggesztem az úszást és átmászok a sziklákon egyébként ez roppant veszélyes sport- csak haladó falmászóknak javaslom)

III. FÖLDRAJZTUDOMÁNYI FEJTEGETÉSEIM: Mivel láthatóan sokkal magosabbak azok a hegyek, amik a Lac Léman körül vannak, mint pl a Badacsony, ezért nem befelé úszok a tó közepe felé, hanem hosszanti irányban, mert félek a túl mélytől. Mivel azt gondolom, hogy összefüggés van a tó körüli hegyek mérete és a tó mélysége között. (feltételezve, hogy a hegyek nemcsak úgy kinőnek a föld felszínéből a tó körül, hanem ott a mélyben folytatódnak). Valószínűleg igazam lehet, mert most megnéztem a Balaton legmélyebb pontja 11 méter, a Genfi tó legmélyebb pontja pedig 310 méter (majd azért alkalomadtán konzultálok erről a nézetemről egy földrajztudóssal is).