(1) 1:12
Egyre több ablakban látok kitéve piros alapú zászlót, rajta fehérrel, hogy 1:12. Először azt hittem, hogy ők is meccset játszottak velünk :) De utána szép lassan rájöttem, hogy jövőre lesz egy népszavazás, ahol arról fognak szavazni, hogy egy vállalaton belül nem lehet nagyobb a bérkülönbség a legmagasabb és a legalacsonyabb keresetűek között, mint 12-szeres különbség. Ami, egyébként ha belegondolunk így is marha nagy egyenlőtlenség.
Én ugye egy ilyet egyből támogatok- nálam ez nem is kérdés- biztos azért, mert én mindig a legalacsonyabb keresetűek csapatát erősítem ;) Nyilván nemcsak azért, hanem mert pofátlanságnak tartom, hogy valaki egy futószalag mellett állva 3 műszakban keres 80 ezret, valaki meg sima pofázással, ami nélkül valószínűleg simán meglennék (sőt!) keres egymilliót. Meg hát szar olyan társadalomban élni, ahol kurva nagy az egyenlőtlenség :(.
Természetesen körbe interjúvoltam az itteni ismerőseimet, hogy hogyan fognak szavazni, teljesen megdöbbentem a válaszokon: olyan nagyon svájciasak voltak. Szóval ha itthon erről bárkinek megkérdezném a véleményét, akkor nagy eséllyel megmondaná, hogy mellette vagy ellene fog szavazni. Nem, itt nem. Itt az volt a válasz, hogy még nem döntötte el, sőt még a szavazólapot sem olvasta el, ezt majd még alaposan át kell majd gondolni és csak utána tud dönteni.
Na itt kezdett igazán érdekes lenni számomra: hogy szavaz egy svájci, mit gondol át? Meg úgy egyáltalán mi van-: ilyet nem tud zsigerből eldönteni?!
Szóval tovább kérdezősködtem, mi van a szavazólapon? Hogy gondolja át? Megvitatja valakivel? Milyen érvek vannak mellette és ellene?
Szépen elmagyarázták, hogy minden állampolgár kap egy szavazólapot, amin szerepel a törvény szövege, valamint kiegyensúlyozott indoklás ellene és mellette. Ez aztán a demokrácia- én ilyet- elméletben sem tudok elképzelni, mármint, hogy lehet kiegyensúlyozott információt adni az állampolgároknak. És ezt még fokozni is lehet: az állampolgár ezt olvassa, megérti és átgondolja és csak utána formál véleményt és megy el szavazni- hát ez maga a csoda!
Tovább faggatom őket, de hát mégis mondjanak csak egyetlen okot, ami ellene szól, hogy ezt a plafont bevezessék. Elmondták, hogy például attól félnek, hogy akkor a tehetséges vállalatigazgatók elmennek az országból. Itt azon gondolkoztam, vajon majd az érvelésben az is benne lesz, hogy hova a jó fészkes fenébe mennének azok a tehetséges vállalatigazgatók, amikor a LIDL-ben ez eladóknak a minimum fizetése 4000 CHF, ha ezt megszorozzuk 12-vel, akkor LIDL igazgatója Svájcban 48 000 CHF-et kereshet egy hónapban felső plafonként. Vajon ez is szerepelni fog majd a leírásban, hogy nem igazán tudnak majd hova menni így sem a tehetséges igazgatók nagyobb fizetéséért?
(2) FÉLRE-SZOCIALIZÁLODÓTT DEMOKRÁCIA ÉRTELMEZÉSEM
Még az első hónapokban ért egy döbbenetes trauma. Vacsorázni voltam egy svájcival, meg egy magyar lánnyal, aki régebb óta itt él. A lány kifejtette, hogy azt nem szereti Magyarországban, hogy a kormány és az ellenzék mindig egymásra mutogat, hogy ők tehetnek arról, hogy most itt tart az ország. Én ezen nagyon hangosan fölnevettem és mondtam neki, hogy teljesen természetes, hogy így van: ez a lényege a kormány - ellenzék viszonynak és ez mindenhol valószínűleg így van a világban. Erre a svájci férfi teljesen megdöbbent a válaszomon és mondta, hogy ez egyáltalán nem így van, itt biztos, hogy nem így van, hogy egymásra mutogatnak. Ekkor jöttem rá, hogy én már egy elcseszetten szocializálódott állampolgár vagyok: a 23 év magyar demokráciában élésem egyszerűen elcseszte a politikai szocializációmat, valahol kisiklottam, hogy normálisnak fogadok el egy közel sem normális helyzetet :(
(3) SVÁJCI BANKTITOK HALÁLA
Svájc agyonfényezése helyett jöjjön egy megdöbbentő történet a svájciakról. Örömmel kérdeztem meg a néhány svájci ismerősömet arról, hogy mit szólnak ahhoz, hogy nem lesz többé banktitok, az az terroristák nem tarthatják Svájcban a pénzüket? Hát nem ujjongtak, azt mondták, hogy ez nekik nagyon rossz hír és egyáltalán nem értenek vele egyet. Hát legalább őszinték voltak...
