Misinek - ez egy kitalált név, egy svájci kollégám, akivel teljesen egy idősek vagyunk, de gyakorlatilag a tökéletes ellentétem (ő egy okos, precíz és megfontolt ember), viszont vele szoktam úszni a 13 fokos vízben (ezt azt hiszem, olyan dolog, ami magával hozza a barátságot, hiszen gyakorlatilag az életünket bízzuk egymásra: ha valamelyikünk görcsöt kap, egymást kell kimentenünk) ma beszámoltam arról, hogy milyen sikert aratott a demokrácia bejegyzésem itthon. Szóval nagyon úgy tűnik, hogy az embereket érdekli a svájci demokrácia.
Misi nyugtázta, hogy jó is a svájci demokrácia, legalábbis azokhoz a rendszerekhez viszonyítva, amit ő ismer ez a legjobb. Mondta, hogy mindig megdöbben azon, hogy az amerikaiak milyen büszkék a demokráciájukra, amikor összesen két pártjuk van. Utána meg ott vannak a osztrákok, hát ott meg az van - panaszkodik nekem Misi, hogy van egy lista, pl. Salzburg 25 embert küldhet Bécsbe és úgy kell szavazni, hogy egy pártra szavazhatsz és valami pártfőnök, vagy mi az isten, előzetesen összeállítja a listát, és az első x hely fog bejutni, de ha te Joschkara akarsz szavazni, aki 24. helyen van, azt nem teheted meg, mert Michael fog bejutni, aki az első helyen van. Misi mondta, hogy náluk nem így van, mert itt demokrácia van, ezért úgy szavazhatsz, ahogy akarsz- szóval konkrét személyt küldesz Bernbe és nem egy pártot. És nagyon is sokszor megtörténik, hogy egyáltalán nem az első helyen állok jutnak be.
Misi sem tudja természetesen, hogy miként fog még szavazni novemberben az 1:12 ügyében. Mondta, hogy ez nagyon nagy felelősség, ezért nagyon át kell gondolni, aggódik is miatta. Egyszer már előfordult vele, hogy nem ment el egy referendumra, mert egyszerűen képtelen volt az adott ügy mellett vagy ellene dönteni és inkább nem vállalt felelősséget.
Mondtam neki, hogy én nagyon csodálatra méltónak tartom, hogy az emberek ekkor felelősséget vállalnak a politikai döntéseikért. Misi mondta, hogy nekik muszáj, mert nagyon nagy felelősség van a kezükben, "gyakorlatilag mi magunk hozzuk a törvényeket". Egyébként kiderült, hogy 15 éves korukban, akárki akármilyen iskolába megy (értsd a szakmunkásképzőkben is) elkezdik tanulni a állampolgári jogok című órát, ami nagyon fontos tantárgy. Mondtam neki, hogy én nagyon sokat jártam iskolában, de nekem soha egy percet sem tanított senki ilyesmit.
Mosolygott és mondta, hogy akkor most már tudja, hogy miért van diktatúra Magyarországon.... :(
Utána mesélt a zürichi stadionépítési botrányról is (dióhéjban: az állam mondta, hogy sorry nem fogjuk foci stadionra elcseszni az adófizetők pénzét by the way a focisták gazdagok nálunk, építsük meg maguknak), de ezt majd egy következő bejegyzésemben írom meg.
