Köszönöm, de nem kérek a gyökértelenség stigmájából, mert én nem vagyok idegen.

Ma végre rájöttem, hogy miért tartanak különcnek engem itthon. Itt mindenki kergeti a boldogságot, mint egy végcélt. Megtaláltad már az igazit? Szültél már gyereket? Vettél már házat? Van már végleges munkahelyed?

Nem, még nem találtam meg az igazit, illetve találkoztam már nagyon sok igazival, akikkel szép estéket töltöttem már el. És tök remélem, hogy még nagyon-nagyon sok igazival fogok találkozni :)

Nem, még nem szültem gyereket, sőt az sem biztos, hogy valaha fogok, viszont nagyon sok gyerek barátom van, akikkel rengetek időt töltök: sportolással, társasjátékozással, fogocskázással, bújocskázással és a világ dolgainak átbeszélésével. Teljesen jól érzem magam velük, és ők is jól érzik magukat velem. És nagyon remélem, hogy még rengeteg időt fogok a gyerekekkel tölteni, mert ez az egyik legjobb dolog a világon. És mindezt teljesen függetlenül lehet végezni attól, hogy neked magadnak van-e biológiai gyereked. Sőt sajnálni szoktam azokat, akik csak a biológiai gyerekük társaságát élvezik, mert ez kb. azt jelenti, hogy 18 évig van intenzív kapcsolatod a gyerekeddel és sem előtte, sem utána nincs ilyen köteléked- nekem ez marha kevés lenne...

Nem nincs házam, van egy pici lakásom, amiben nem én lakom, hanem barátnőm: nagyon szépen kicsinosította, amikor ott aludtam két napot, nem éreztem úgy, hogy nem otthon vagyok, vagy hogy a barátnőm nem otthon van. Én most Lausanneben bérlek egy lakást, nem az enyém, néha meg is kell osztanom Lucassal - de ott sem érzem azt, hogy nem otthon lennék. Szerintem Lucas sem érzi nem otthon benne magát, pedig mégcsak nem is Lucase a lakás. Mindketten otthon vagyunk benne...

Nem, nincs végleges munkám. De mindig dolgozom valamin, legfeljebb nem fizetnek érte és ilyenkor kiegészítem olyannal, amiért fizetnek, viszont ettől függetlenül értékesnek és hasznosnak érzem a munkám, aminek általában minden pillanatát élvezni szoktam.

Egyáltalán nem érzem magam gyökértelennek- nem gondolom azt, hogy ha nem laksz egy darab helyen legalább 20 évig és nincs állandó partnerkapcsolatod meg munkád, meg gyereked, akkor azt kell érezned, hogy gyökértelen vagy. Én tulajdonképpen otthon vagyok a világban: szeretem munkám, az embereket, különösen a gyerekeket, és nem ragaszkodom buta tárgyakhoz és földrajzi helyekhez. És tényleg sajnálom azokat az embereket, akik gyökértelenek a világban, ezért foggal-körömmel ragaszkodnak buta tárgyaikhoz és földrajzi helyekhez és emiatt meg vannak győződve, hogy Magyarország a világon a legjobb hely (kell birtokolnod egy munkahelyet, egy partnert, egy házat, egy gyereket- ebben a sorrendben, hogy ne legyél idegen). Magyarország számomra egy hely a világban, ahol éppen úgy el lehet érni a boldogságot, mint a világ  bármelyik más pontján. Számomra a boldogság nem egy úticél, hanem maga az utazás az....