Mindig mindenkitől azt hallottam, ha Japánba mész, akkor Kyotóba menjél. Most már abszolút értem, hogy miért mondják ezt az emberek. Egyetértek, ezen túl én is mindenkinek ezt mondom. Kyoto egyszerűen nagyon jó hely, ahova akkor is érdemes elmenni, ha egyébként tök egyedül utazol. Nem mintha egy percet is egyedül töltöttem volna Kyotóban: kezdve azzal, hogy sok év után először egy youth hostel 8 személyes emeletes ágyas hálószobájában foglaltam szállást. Először egy picit aggodalmaskodtam, hogy túl öreg vagyok én már ehhez, de nem és abszolút jól döntöttem. Volt abban, valami egészen különös érzés, hogy most egy youthhostelben szálltam meg. Amikor fiatal voltam, nem volt pénzem másra, ezért szálltam meg youthhostelekben, de vágytam volna arra, hogy hotelben legyen saját szobám. Most lenne pénzem hotelre, de arra vágyom, hogy fiatal legyek, ezért is választottam a youthhostelt.
Mindenkinek ajánlom egyébként Kyotóban a youthhostelt, aki fiatalnak érzi magát (kortól függetlenül), nagyon szuper hely! Kezdjük azzal, hogy elsősorban japánok veszik igénybe a youthhostelt: az ott töltött 3 napom alatt én voltam az egyetlen nem japán. És valahogy nagyon élveztem: jó japánokkal együtt lakni.
Az élet egy japán youthhostelben:
1, Ahogy megérkezel, le kell venned a cipődet. Szóval előbb leveszed a cipőd és utána cipeled be a bőröndjeid.
2, Nem kapsz kulcsot semmihez, aminek nagyon egyszerű a magyarázata: soha semmit, semmikor nem zárnak be. Szóval, ha csak hajnalban térsz vissza a szállásodra, akkor is mindig minden nyitva van.
3, Teát mindig találsz a konyhában és nyugodtan kérdezés nélkül fogyaszthatsz bármit, olyan az egész, mint egy hippi kommuna. Számomra teljesen új élettapasztalat.
4, Mindannak ellenére, hogy egy hippi kommuna kellős közepén találod magad, félelmetes rend van, tisztaság és rendszer. Automatikusan te is elkezdesz rendet tartani pl. a bőröndödben.
5, Ha eddig azt hitted, hogy a japánok robotok vagy alienek, szégyenlősek és a visszahúzódóak, akkor itt rá fogsz jönni, hogy nagyon- nagyon nem.
Nagyon könnyen és nagyon szívesen beszélnek a magánéletükről például, egészen részletesen. Az egyik lány (egyébként velem egykorú rákkutató orvos) kihasználva, hogy én európai vagyok spontán megkérdezte, hogy szerintem az normális-e, hogy az európai fiúja azért szakított vele, mert amikor veszekedtek, akkor, azért, hogy a fiú ne menjen el anélkül, hogy nem hallgatja meg az ő véleményét rázárta az ajtót? És a fiú azt mondta neki, hogy ezek után nem tud benne bízni, mivel korlátozta a szabadságát. Mondtam neki, hogy én ebben nem tudok segíteni, bár nagy sztereotípiagyáros vagyok, de az európai pasikra vonatkozóan nincs egy globál sztereotípiám, szerintem mindegyik más :)
A másik szintén velem egykorú tanárnőtől meg én kérdeztem meg, hogy vajon járt-e már Európában. Mondta, hogy igen a nászútján. Kíváncsiságból megkérdeztem, hogy melyik városokban járt: csak azt akartam tesztelni, hogy mit jelent számukra Európa; és egy nagy adag pénzzel mertem volna rá fogadni, hogy egy kelet-európai város sem lesz a felsorolásban. Ha fogadtam volna valakivel, akkor nyertem volna, viszont a történetének mégsem ez volt a legérdekesebb része, hanem amikor az sorolta, hogy ő Párizsban, Londonban, Rómában és Barcelonában járt, a férje pedig Manchesterben, Liverpoolban és Madridban. Visszakérdeztem, hogy nem nászúton voltatok?Mondta, hogy a férje nagy focirajongó szóval azokra a helyekre ment, ami őt érdekelte, az ifjú feleség pedig szintén járta a saját Európáját :)
A legjobb dolog azonban az volt, amikor az egyik lány vett a kimonójához övet (vagy nem tudom mi a neve. De tudjátok, ez az, amivel a kimonót a derekukon elkötik és hátul különböző virág alakzatok lesznek és láttam, ahogy ezt megkötik). Nagyon szép látvány, és bonyolult ilyet kötni, ők is a youtuberól nézik, hogy mi a következő lépés.
Megkérdeztem őket a gésákról is, kíváncsi voltam, hogyha a lányuk gésa szeretne lenni, akkor arról mi lenne a véleményük? Mondták, hogy teljesen érthető, ha valaki gésa akar lenni, hiszen nekik nagyon izgalmas életük van és magas a presztízsük ebben a társadalomban. Az egészet mítosz lengi körül, senki sem tudja igazán, hogy mi történik, de szexuális aktus az nem szokott lenni, vagy az csak nagyon különleges vendégeknek jár. Azonban az ő lányuk nem lehetne gésa, mert ahhoz, hogy gésa lehess, bizonyos családból kell, hogy származz és nagyon pici kortól kell táncot tanulnod.
Szóval ilyen az élet a youthhostel falain belül, a youthhostelen kívül pedig még jobb: az első dolgod az legyen, hogy bérelsz egy biciklit: Kyotot szuperül be lehet járni biciklivel, csak arra kell figyelni, hogy az út baloldalán van a közlekedés. Rengeteg látványosság van Kyotoban: nyüzsgő város, folyópart, gésa negyed (Ponto-cho), kastély, rengetek szentély és templom, majmok lakta hegy, bambusz ültetvény, egy szóval: itt minden van, tényleg!
A templomok és szentélyek látogatása közben megfordult az agyamban, mennyire komolyanvehető itt a vallás, amikor az emberek többsége egyszerre buddhista és sintoista. Az egyik nem zárja ki a másikat, és ez utóbbi a szellemekben hisz. A templomokban jó szerencsét vásárolhatsz és horoszkópokat is olvashatsz. Amikor már magamban éppen arra a következtetésre jutottam, hogy a katolicizmus, azért komolyabb dolog, akkor egy brazíliai japán (Ja hát, Japánon kívül Brazíliában él a legtöbb japán!) felhívta a figyelmemet, hogy miért az nem ugyanennyire baromság, hogy a katolikus nők ételt és ital visznek Szent Antalnak, hogy megfelelő férjet találjanak maguknak. Ha pedig válással végződik a házasság, akkor leöntik Szent Antal szobrát egy pohár vízzel! :) De tulajdonképpen igen! Meg is fogadtam, én is le fogom önteni Szent Antal szobrát egy pohár vízzel- teljesen megérdemli :-)
Kyotoban az ételek, finomak, az emberek kedvesek, a város tiszta és a biciklidre nem kell lakat, komolyan. Akár, hol hagyhatod a biciklid, a biciklid kosarában, pedig az összes pénzed és irataid, amikor visszatérsz, minden pont ugyanott van. Állítólag, ha valaki mégis használ lakatot a biciklijére (mondjuk én ilyet egyetlen egyszer sem láttam- csak a Japánban élő barátomtól tudom ezt), az általában azért van, mert ha illegális helyen parkol le a biciklijével, akkor a rendőrök ne tudják azt elvinni.
Mivel Kyoto volt az utolsó úticélom Japánban, ezért itt vettem kis ajándékokat- gondoltam csokit venni jót ötlet a kollégáknak. Az első munkanapomon kedvességből küldtem egy kör e-mailt, hogy aki szeretne japán csokit kóstolni az jöjjön 10-re a konyhába. Gyorsan kaptam 3 lemondó választ, hogy ők nem tudnak jönni, itt egy picit gyanús lett a dolgok, de csak akkor esett le, hogy mi lehet a háttérben, amikor a főnököm visszaírt, hogy ezt most komolyan gondolom: csokit hoztam Japánból Svájcba??? Hát én igen!!! :)
