Azon a héten, amikor Conchita Wurst kiakasztotta a Magyarok Világszövetségét egy párhuzamos univerzumban, éppen azzal küzdöttem, hogy megfejtsem, mennyire viselkedek úgy, mint egy nő.  Annak ellenére, hogy tuti biztos vagyok benne, hogy 200 év múlva, amikor bár még a szociológusok mindig regressziós modelleket számolnak, akkor már nem kell kötelezően betenni a modellekbe kontrollváltozóként a nemet.

Szóval ebben a párhuzamos univerzumban biztos egyfajta kapuzárási pániként (kedvenc Olgám szerint ugyanis egy bizonyos életkor fölött már nincs jelentősége nőnek vagy férfinak lenni) elkezdtem külső szemlélőként tekinteni magamra és a női mivoltomat analizáltam.

Na, most a 3 napos önmegfigyelésem eredménye kétségbeejtő volt.

Misivel és Oliverrel mindig a Banana nevű helyre megyünk (onnan kapta a nevét, hogy banán alakja van) ebédelni, mivel a srácok szerint ott jobb a saláta! (mondjuk, én ezt nem nagyon tudom megállapítani, mert általában valami steaket, vagy pörköltszerűséget szoktam ebédelni). Én azért szeretek ott enni, mert a vannak kint is asztalok és az egész az Alpokra és a Genfi tóra néz, és az nekem így jó. De az önmegfigyelésem időszakában sajnos éppen hideg volt, így kénytelen voltam azt megfigyelni, ahogy Oliver és Misi nekem könyörögnek, hogy légyszi Ivett ma együnk már bent, mert nagyon hideg van és félnek, hogy megfáznak. Basszus, ez fordítva szokott lenni, hogy a nők fáznak és a férfiak bírják a hideget!

Másnap újra ebédelni mentünk a srácokkal ezúttal éppen az eső esett. Olivernek rózsaszín esernyője van, Misinek fekete, Ivettnek nincs esernyője és éppen arról tartottam kiselőadást, hogy az esernyő teljesen fölösleges cucc: csak arra való, hogy elhagyd vagy kiszúrd a másiknak a szemét, amikor Oliver azzal védekezett, hogy neki muszáj esernyőt hoznia, különben elázik a haja és akkor szarul néz ki. Hogy ez nekem miért nem jut eszembe!!!

Mielőtt kétségbeestem volna, hogy a viselkedésem nem eléggé nőies mindezt azzal magyaráztam meg magamnak, hogy, akikkel barátkozom azok túlságosan metroszexuális férfiak, azaz a viszonyítási ponttal lehet a gond.

A hétvégén pedig összefutottam egy barátnőmmel, tudjátok azzal, akinek lovai vannak és Arthur macska is az övé. Ezenkívül több lakástulajdonnal is rendelkezik a birtokán, amit rendszerint csak férfiaknak ad ki. Megkérdeztem, hogy miért mindig férfiak bérlik tőle a lakásait. Azt a választ kaptam, hogy mert ő bútorozva adja ki a lakásokat és bútorozott lakást általában csak férfiak hajlandóak kivenni. Ugyanis az emberek nem szeretik a bútorozott lakást, mert mindenki maga akarja kiválasztani a bútorait, hogy a lakás az otthonává válhasson.  És általában a férfiak szoktak átmeneti állapotba kerülni (éppen válnak, odaköltöznek a gyerekeik közelébe stb...) ezért csak ők vesznek ki bútorozott lakást. Basszus, gondoltam magamban ebben is hasonlítok a férfiakra én is mindig átmeneti állapotban vagyok és annyira bosszant, hogy minden lakás, amit megnézek az tök üres. Állandóan az az érzés fog el, hogy valójában négy falat fogok kibérelni és hogy milyen szuper lenne, ha be lennének bútorozva. Semmifajta igényem nincs arra, más itt élő nőtársaimmal ellentétben, hogy magam rendezzek be egy lakást. Sebaj, ezt is megmagyaráztam magamnak, hogy az átmeneti állapotokról valójában nem én tehetek, engem csak az élet sodor. Ha szabadon hozhatnék döntésesket és mindenki az én döntéseimhez igazodna, akkor tuti, hogy semmiféle átmeneti állapotok nem lennének az életemben.

Ezt követően volt egy időpontom, hogy egy lakást megnézzek. A concierge (gondnok) egy tündéri 60 év körüli nő volt. Egyébként a franciatanulás egy dologra jó (nem-nem arra, hogy valaha is tudjak beszélni franciául- szerintem nekem ehhez 100 év is kevés lenne), hanem tök jó emberismeretet ad. Azok a jó emberek, akik hajlandóak és tudnak velem franciául beszélni (általában türelmesebbek, nyitottabbak, megértőbbek), akik nem, azok a rossz emberek (türelmetlenek, nem megértőek). Szóval ez gondnoknő hihetetlen türelemmel beszélt velem franciául. Nagyon szimpatikus volt nekem, és szerintem én is neki, mert a végén mondta is, hogy nagyon drukkol, hogy nekem adják ki a lakást. Egy csomó mindenről beszélgettünk, én megjegyeztem, hogy tök vicces bélése van (nem tudom ezt, hogy mondják) a beépített szekrénynek. Mondta, hogy ez azért van, mert az előző lakó másmilyen volt, mint én: egy fiatal lány volt és ő készítette ezt. Ezen magamba kuncogtam, vajon a másmilyen, mint én arra utalhat, hogy öreg vagyok vagy engem fiúnak gondol, vagy úgy mindkettő???

De végülis mindegy is, a gondnoknő nagyon kedves teremtés, a lakás meg a hetedik emeleten van egy 20m2-es terasszal, amiről belátod a tavat, a hegyeket és a várost.