Ma csuda sok apró dolog megvilágosodott előttem.
Egyik munkatársam most jött vissza Izlandról, egy konferenciáról. Nagyon kíváncsi voltam, hogy tetszett neki, mert előtte én ajánlottam neki egy csomó programot ott, amit szerintem nem lehet kihagyni, ha az ember Izlandon jár.
Tök boldog voltam, hogy áradozott Izlandról és nagyon örült, hogy ajánlottam neki a tradicionális hallé kifőzdét a kikötőben- mindennap ott evett, még a konferencia vacsi helyett is- annyira tetszett neki. Miközben így szépen cseverésztünk az izlandi emlékekről, akkor a végén megjegyezte, hogy Izland nagyon drága. Ezen kicsit meglepődtem. Mondtam neki, hogy én is nagyon drágának találtam, annak ellenére is, hogy közvetlenül a válság után voltam, de hát én Magyarországról mentem oda (és azért a magyar életszínvonal nem összehasonlítható a svájcival). De nem gondoltam volna, hogy drágább, mint Svájc. Erre mondta a munkatársam, hogy nem drágább, mint Svájc, kb. hasonló, csak a svájciak szeretik élvezni, hogy ha elmennek valahova, akkor az olcsó nekik, és itt ezt nem tudta élvezni, mert hasonlóak az árak, mint Svájcban... Gondoltam, magamban, mi magyarok pedig egyáltalán nem élvezzük, hogy otthon is marha csórók vagyunk, ha meg elmegyünk valahova, akkor meg pláne. De annyi előnye azért van, hogy minket soha nem ér meglepetésszerűen a szegénységünk (elég statikus jelenség)
Délután beiktattam egy úszást, mert 18 fokos volt a levegő és sütőt a nap a víz meg 17 fokos volt. Egyszerűen képtelen vagyok elbúcsúzni szegény Genfi tótól, ezért, amíg nem hűl le 15 fokosra a víz, mindennap úszok. Egyébként én már majdnem lemondtam róla, hogy ússzak ilyen hideg vízben, de az egyik kollégám még mindennap megy úszni. Gondoltam, ha ő meg tudja csinálni, akkor nehogy már én ne. Össze is futottam ezzel a kollégámmal, ahogy baktattam a kedvenc strandomhoz, de ő ma nem ment bele, csak napozni jött ki. Lazán mondtam neki, hogy mi a tervem: a füves strandtól úszok a statue-ig ( mivel nem jutott eszemben, hogy van angolul a kakas, ezért csak leszobroztam). Erre mondta, hogy nem is rossz az a táv a pelikános szoborig, csak ő nem szeret arrafelé úszni a sziklák miatt. Mivel elég valószínűtlen, hogy ugyanazon szakaszon legyen még egy szobor, így rájöttem, hogy az bizony tényleg nem kakas, hanem pelikán. Nem is szeretnék belegondolni, hogy milyen pszichoanalitikus magyarázata lehet annak, hogy a pelikános szobrot kakasnak néztem...
Miközben tovább botorkáltam a füves standom irányában, találkoztam egy juhász bácsival, aki a birkáinak katonai parancsokat adott. Például ilyeneket: „à droite” (jobbra) és ekkor az össze birka jobbra fordult ( a birkacsorda egyébként egy 5*5 ös négyzetet alkotott), utána mondta a bácsi a birkáknak, hogy „retourner” és az összes birka ugyanabban az alakzatban maradva visszafordult. Először azt hittem, hogy hallucinálok (arra gondoltam, hogy ma kihagytam az ebédet- biztos attól lehet). Miközben néztem a mutatványt észrevettem, hogy egy másik nő is ezt bámulja. Gondoltam, jobb ha ezt megdiskurálom valakivel és mivel láttam, hogy van nála telefon- gondoltam megkérem, hogy örökítse már meg nekem ezt a birka kiképzést, mert különben nem fog nekem hinni senki, hogy a svájciak, még a birkáikat is kiképzik (ez az igazi rend és fegyelem). Kacagott és mondta, hogy először ő is megdöbbent és azt hitte, amit én, de valójában ott van egy kis törpekutya és a kutyának mondja a juhász a parancsokat és a kutya tereli a birkákat. És tényleg ott volt az eb...
A víz kib...ott hideg volt, ahogy belementem rá két percre már nem éreztem se a kezem, se a lábam. Kénytelen voltam nagyon gyorsan úszni, hogy meginduljon a vérkeringésem, ne hogy befagyjon a vérem. Senki nem volt rajtam kívül a vízben- az egész Genfi tó csak az enyém volt. És mivel ilyen csókolózós idő volt: sütött a nap, de nem volt meleg- szóval jó volt valakivel összebújva csókolózni, mármint gondolom, mert hogy nekem ebben nem volt részem, viszont a part tele volt csókolózó párral. Szóval egy lélek sem foglalkozott velem, ezért eléggé meglepődtem, hogy valaki a nevemen szólogat, miközben éppen elértem a kakasnak nézett, ám a valóságban teljesen pelikánnak kinéző szoborig, azaz fél távig. A napozós munkatársam volt az, felült a biciklijére és megnézte, hogy tényleg elúszom-e addig. Mondta, hogy nem hiszi el, hogy valaki ennyire hideg vízben tud ennyit úszni.
Az úszás után teljesen felfrissültem, ami nem is jött rosszul, mert előző este egyetlen percet sem aludtam- ezt majd a regényemben írom meg, hogy mivel telt az éjszakám... Szóval szépen visszasétáltam az egyetemre, ahol még továbbra is bent volt az egyik kedvenc kollégám. Mivel ő legalább annyira örült, mint én, ezért gyorsan berohantam az irodájába és megmutassam neki a vizes hajamat és elújságoljam, hogy mekkora fenegyerek vagyok, hogy úsztam, és még Mr. Sporty kollégánk is megdicsért, hogy nem semmi a táv ilyen hideg vízben. Erre kiderült, hogy ő is uszott legalább akkora távot, mint én, csak ő két órával előbb... Hát úgy tűnik ő nyert, viszont mindketten megemeltük a tétet és megbeszéltük, hogy hétfőn együtt megyünk úszni az ebéd helyett, egyébként addigra a víz le fog hűlni az előrejelzés szerint 15 fokosra. Mivel mindketten elég bavarderek (ez a második kedvenc francia szavam a trottinette után) vagyunk szóval elkezdtünk mindenféléről cseverészni. Na jó azért egy svájcival olyan nagyon mindenféléről nem lehet, szóval a szokás köröket tettük: sport, adózás, egészséges ételek (beleértve a sajtokat és a biocsokoládékat is), vonatjáratok és bürokrácia. Szóval éppen a csúcsnál voltunk, azaz a svájci bürokráciáról zengett nekem ódákat, amikor nálam egyszer csak elpattant egy húr. Már korábban eldöntöttem, ha még egyszer nekem egy svájci arról papol, hogy mennyire rohadt jó az ő bürokráciájuk, akkor baromi részletességgel el fogom mesélni az én tapasztalataimat a svájci bürokráciáról, ami köszönő viszonyban sincs az övékével. Nekem a svájci bürokrácia rengeteg álmatlan éjszakát, sírást és gyomorgörcsöt okozott, összevissza beszéltek, elrontották a dokumentációt. Szóval, abban a pillanatban, ahogy abbahagyta a német és a francia bürokrácia ócsárolását, akkor kihasználva a lélegzetvételnyi szünetét el is mondta a tapasztalataimat. Erre az volt a reakciója, hogy a svájci a bürokrácia a svájci állampolgárok számára működik jól, te bevándorló vagy, a svájci bürokrácia feladat kettős: a svájci állampolgárokat segítse, a bevándorlókat pedig akadályozza, egy kerítést képezzen, hogy ezzel is védje a svájciakat. A te példád is arra jó, hogy alátámassza, mennyire jól betölti a svájci bürokrácia a második funkcióját is. És amikor azzal érvelt (persze csak azért csinálta, hogy felhúzzon, és tovább tudjunk vitatkozni- legalább is nagyon remélem) hogy mi sem megyünk más országokba kivándorolni, szóval ide se jöjjenek mások. Akkor mondtam neki, hogy ennek azért van oka, elég vicces lenne a hírek között olvasni, hogy a svájciak tömegesen vándorolnak ki Albániába a jobb élet reményében...
Na és, hogy az övé legyen az utolsó szó, azt mondta, egyébként van egy kivándorlási hullám a svájci farmerek körében, akik a nehéz munka miatt (amivel hegyek miatt itt szembekerülnek) Oroszországba mennek gazdálkodni a lapos részekre.
Hát erre nem mondtam semmit, mit mondta volna- vagy azt, hogy nem hiszem el, vagy vajon azt is kivándorlási hullámnak hívják, ha 10 svájci ideiglenesen kimegy az országból, vagy gyertek hozzánk is lakosságcsere program keretében, a laposságot tudjuk garantálni.
